Az 1936 M azonossági jegy a köznyelvben csak dögcédulaként ismert azonosító, több részből állt. Legismertebb része, maga az alumíniumból készült azonossági jegy, amelynek mindkét oldalán egy 10X10-es rácsozat található, amelyen a megfelelő rácsozatot perforálták és így alakult ki a tíz számjegyből álló azonosító. Ennek feloldásával a személy beazonosíthatóvá vált. A tíz számjegyből álló sor első négy tagja az anyakönyvi kerületet jelölte, az ötödik és hatodik számjegy a születési év utolsó két évére utalt, az utolsó négy számjegy pedig az anyakönyvi folyószám sorszámát mutatta. Az azonossági jegy zárható volt és azon belül helyezték el összehajtogatva a betétlapot és az 1940 M sebesülési jegyet. A betétlap tartalmazta a személyes és katonai adatokat valamint az elhalálozásra vonatkozó adatokat. A sebesülési jegy az alapadatokat tartalmazta. A hátoldalán az előre rányomtatva, a megtett intézkedésre utaló részeket csak alá kellett húzni, esetenként rövid szöveges részt is ráírt az ellátó orvos (pl. felkarlövés, arc szilánksérülése stb.).