1918 - 1937 

A magyar hadtörténelmi múlt muzeális emlékeinek megőrzését szolgáló múzeum létesítésére irányuló erőfeszítések a kiegyezést követően meg-megújuló társadalmi követelésként jelentkeztek. Az Osztrák–Magyar Monarchiának Bécsben ugyanis volt már egy hadtörténeti múzeuma, s ezért a magyar relikviák jó része odakerült. Végül a monarchia összeomlása teremtett alapot arra, hogy 1918 novemberében a Honvédelmi Minisztérium munkatársai – Gabányi János alezredes (később tábornok) és Aggházy Kamil százados (később ezredes) – saját kezdeményezésből megteremtsék a Hadtörténelmi Levéltárat, illetve a Hadtörténelmi Múzeumot a Magyar Országos Levéltár épületének helyiségeiben. Múzeumunk 1920 júniusában már mintegy 5400 muzeális tárgya számára kapott helyet az Üllői úti Mária Terézia laktanya egy részében. Végső otthonra azonban a budai várban lévő, 19. század közepén épült Nándor-laktanya 1926–1929 között átépített, Vérmezőre néző szárnyában lelt. A volt kaszárnya korszerű múzeumépületté alakítása, a törzsgyűjtemény átszállítása és az állandó kiállítási koncepció kimunkálása azonban csak 1937-ben fejeződött be. Így ez év május 29-én, a Hősök Napján nyílhatott meg az első kiállítás.

1944 - 1949 

A múzeumi gyűjtemény jelentős gyarapodását szolgáló békés évek után azonban újra háború következett. Az 1944 októberében – a közeledő front miatt – a somlóvári kastélyba kitelepített, elsőrendű gyűjteményi anyag szervezett és alkalmi fosztogatás áldozataként 1945 tavaszán jelentős veszteségeket szenvedett, s ugyanekkor a múzeumnak otthont adó budai épület az ostrom során félig romba dőlt. 1945 októberében Somlóvárról visszaszállították Budapestre a megmaradt tárgyakat, miközben a Hadimúzeumban már folyt a romeltakarítás. A múzeum háború utáni első ideiglenes kiállítását a vármegyeházán nyitotta meg: a közigénynek megfelelően 1947. március 15-én a magyar partizánemlékeket és 1848–1849-es anyagát tárta a látogatók elé. 1948-ban összes megmaradt 48-as relikviáját felvonultatta a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett központi centenáriumi kiállításon. A Hadtörténeti Múzeum csupán Budavár visszavívásának századik évfordulóján, 1949. május 21-én nyithatta meg ismét saját épületét a nyilvánosság előtt. A korábbiakhoz mérten szerény, hat teremből álló kiállítás négy terme az új néphadsereget és a kor szellemében elődjének tartott 1848–1849-es honvédsereget, az 1919-es Vörös Hadsereget és az 1936–1945 közti időszak magyar antifasisztáit mutatta be; további két helyiségben pedig a fegyver- és a levéltári anyagból kaptak a látogatók ízelítőt.

1952 - 1964 

Az 1952 után felgyorsult épületrekonstrukció fontos állomása volt, hogy a múzeum északi szárnyában kialakítottak egy nagy belmagasságú, mintegy 300 m² alapterületű termet, amely lehetőséget biztosított a tekintélyes tüzérségi anyag bemutatására. A hat ló vontatta tüzérfogat, több mint 30 löveg, lövegcső, műszer jelenítette meg a 15. századi bombardától a 20. századi 120 mm-es aknavetőig a tüzérség fejlődését. Az 1963–1964-ben létrehozott Haditechnikai Park a Hadtörténeti Múzeum udvarán generációk számára emlékezetes módon mutatta be haditechnikai eszközeit: harckocsikat, repülőgépeket, lokátorokat, lövegeket.

1986 - 2014 

1986-tól egyre közelebb került a megvalósuláshoz a műemlék épület rekonstrukciója. Emiatt költözött el a Haditechnikai Park. Ezt a folyamatot akasztotta meg az intézmény udvarán a 13. századi városfal, patkótorony és egyéb régészeti leletek megtalálása. A feltárás miatt a rekonstrukciós munka halasztást szenvedett, majd anyagiak híján végképp elmaradt. Az 1989-es rendszerváltás alapkövetelménnyé tette állandó kiállításaink megújítását. 2005 májusától folyamatosan nyíltak a Magyarország katonai története című állandó kiállításunk különböző történeti korszakokhoz kapcsolódó fejezetei. 2014-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum első filiáléja a Pákozd Katonai Emlékpark területén valósult meg, ahol azóta is látogatható a Pákozd-Sukorói Csata Emlékkiállítás.

2022 - 2026 

A 2022-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum életének egyik legfájdalmasabb fordulópontja következett be: felsővezetői döntés értelmében megkezdődött az épületből történő kiköltözés.  A gyűjtemények és a szakmai feladatok más helyszínekre kerültek.2023. május 21-én a kiállítások bezártak, a múzeumi működés megszűnt az épületben. Ezzel egy évszázados folytonosság szakadt meg. 2023-ban és 2024-ben modern köntösben, hadtörténeti témájú kiállítások nyíltak a budapesti Bálna Honvédelmi Központban. 2024. május 24-én pedig a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára létrehozott Petőfi 200 támogatási program keretein belül megnyílt a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Rendház épületében a „Hadimustra – A magyar hadtörténet évszázadainak emlékei” című nagyszabású tárlat.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum 2026 őszén visszatér a Budai várba, a Kapisztrán térre. Ez nem egyszerű költözés, hanem történelmi értelemben hazatérés. Négy évvel a kiköltözés után, 2026 júniusában, a Múzeumok Éjszakáján egy haditechnika-történeti bemutatóval az intézmény már itt fogadta a közönséget: három év után ismét látogatók léphettek be az épület kapuján. 

Új korszak kezdődik. A megújulás része az épület korszerűsítése, új kiállítási koncepciók és látogatóbarát szolgáltatások kialakítása – a cél a történelmi értékek megőrzése mellett egy 21. századi múzeum. Addig is válogatott, kiemelt témájú időszaki kiállításokat lehet majd megtekinteni a Kapisztrán téri épület reprezentatív tereiben.